Elmondom, erre hogyan megyen a szisztem. MINDEN szinten. 

Mindig valaki valakinek a valakije. Ez az origó.

Legyél hát valakije valakinek, de legyen neked is valakid, és neki, és ő meg...na, ez eddig stimt? Kezdj bele mondjuk az... írásba. Ez hülye példa, mert te ilyen böszmeségekkel nem foglalkozol, de most mégis, borulj el, és fuss neki! Ha ötlet nincs, lopj attól akinek van, de olyan botor, hogy neki nincs valakije, meg ő se valakije valakinek, meg annak sincs..., meg ehhh....és így tovább...

Lopd el, ha látsz valami jót, kreatívat. Nevet, stílust, karaktert, bármit. Legjobb ha mindjárt mindet. Aztán egy-két ponton változtass! A jog az ötletet nem védi, még annak megtestesülését sem, ha kicsit átvariálod. Az etikát meg szard le! Hozd létre a saját műved, és szólj a valakidnek, aki valakije valakinek, meg annak a valakije, és a többiek, na meg a Béla, a Lajos, meg az Ottó a Tóth Ottó... és meglesz a reklám is.  Szólj a valakidnek, aki illetékes elvtárs, és egy hónap alatt mindenki ismeri az írásod.

Onnantól az ötlet, a név, a stílus, a karakter a tiéd.

Lesz aki ünnepel. Garantálom. Egytől óvlak. Arra ügyelj!

Sose légy olyan barom, aki valaki nélkül kreatív, és olyan balga, hogy azt hiszed, a valaki-klikked nélkül belőled is valaki lehet.