Kati szerint a fickó az Atyaisten.

Tíz éve szerelmes volt belé, és azóta is, ha van szabad öt perce, nosztaligázva elmerül az érzésben.Lubickol egyet. Megmártózik. Borzongva förcsköli az ábránd szivárványszín vízcseppjeit szanszét. Mindenki kap belőle. Tízméteres körzetben. Minden nap. Permanensen.

Ilyen férfiállat nincsen. Nem lehet. Nonszensz. Egy szexuál-vadorzó.  Kúlgyerek. Atomkúl Rezső. Személyesen. A hágai Europol központ főtitánja. Hat nyelven beszélő, dzsúdóbajnok. Egy szent ember. Gondolom, hogy a boldoggá avatás, az rég megvolt. Azért jótékonykodik. Itthon jártában-keltében néha kedvtelésből edzéseket tart. A méltatlanoknak. A büdös plebsnek.

Na, erre befizetek.

Erőlködnöm kell. Már az első öt percben. Hogy a röhögésem visszatartsam. (Baszki, tizentökiló súlyfelesleggel csoda, hogy mozdulni bír! Háhonnézezki?!)

Véres komolysággal vezényel. Véres komolysággal követik. ( Véres az egész kibaszott tatami, tocsog.)

Terminátor üzemmódban fújtatnak vagy huszonöten. A jövő harcosait csíráztatják a tornaterem nagyságú petri-csészében. Komoran villognak a szemek.

Felröhögök mégis. Nehéz ezt elviselni. Rámvillan puffadt arcából a szeme. (Némá' ! Há' zavarom a spritiszta szeánszot itt!) Még dühödtebben vezényel, ordítva valami idegen nyelven. " Ich! Jhí!"- (nabaszdmeg.... nem semmi... a hollandoknál tanulta biztos!)

Dübörögnek a lábak, egyszerre. Mint a kisegítős óvodában. (Óvónéni félrepislant, retard kiscsopi szétkapja a termet.)

Idétlen mozdulatokkal levegőben kaszálnak.  Egyszerre. Ich! Jhí! Ismétel. A láthatatlan légió már kibelezve fekszik. De ez nem elég. Megint. Ich! Jhí! A gyilkos légnemű armada is menekül. Kardok széjjel hajingálva. Fejvesztve tépnek. De nem elég. Még nem elég ez.

(Na jó, akkor most elegem van! A picsába már az egésszel itt, faszér' voltam kíváncsi, megérdemlem!)

Elkezdem karikírozni a mozdulatait. Kilép. Üt. Elfordul. Visszalép. Megmarkol. Földre visz. Paródia. Kabaré. Fain kis pantomim:

Nagyobbat lép. Mellé üt. Eltáncol. Visszasasszé. Megfogdos. Elrántja  a kezét. Leül a földre. Szertenéz.

Felcincogok a folytott röhögéstől. Beharapom a szám szélét. Fáj. Jaj fáj! Hátha így vissztartom. Hátha így nem látszik rajtam. Hátha.

 Szórakoztat a dolog. Kegyetlenül. Őt viszont nem. Humor zéró. Dühödt, hosszú lépésekkel ott terem. Erőszakosan belém markol. Megrántja a kezem. Húzza. Nem engedem. Húzza. Azért se! Rángat. Visszarántom. Fújtat. Kék szemében düh. (Csoda, hogy a hájtól látszik.) Utolsót ránt. Otthagy.

Ez kiábrándult belőlem!

Tovább pantomimezem. Leszarja azt is. A többiek meg sértett falanxként összezárnak. Kivetnek magukból. Mint egy rákos sejtet. "Pária." Stempli ott feszít a homlokomon. Az undor  meg a szemekben villog. Méltóságteljesen ölik egymást tovább, immár rám se hederítve. Az álruhás, puffadt herceggel, aki a koronázás előtt van fél perccel. De lehet, hogy utána. Csak szerény.

A végén azért kegyesen odajön. Leereszkedik hozzám. Nagyvonalúság rezeg a hangjában. Enyhén félrehajtja a fejét miközben a szót reám pazarolja. (Biztos a korona húzza le, van súllya annak, kibaszott tömör arany!)

-Maradj még egy keveset, segítek a dobásokban - ajánlja, és a gőg csóvaként kinyúl a szeméből. Hókon csap. Megtántorodom. A kegytől. (Nemá' baszki, ezt nem érdemlem!)

Hezitálásra itt nincs idő. Földhöz csap. A derekam aszem' eltörött. Tápászkodni sincs idő. Megmarkol, feldob a levegőbe. Repülök. ("ki gééépen száááll föölééébe annak tééérkép e táj, s nem tudja hol lakott itt...") Zuhh. Reccs. Bele a tatami szélén a bordásfalba. Totyakosan négykézláb visszamászom. (Rohadjak meg, ez élvezi! Ez felizgult itt nekem, perverz szentség, hová köpjek?!)

Fejjel előre beleszállok a hasába. Pehelypaplan. Dunyha. Kispárna. Na, de legalább meglepődik. Seggre ül. Látom a döbbenetet. Hágában ez biz' nem divat.  Nagyon nem. Diszkvalifikálva vagyok. Végem. Kizártak. Méltatlan! Bot-rá-nyos. Ilyet?!

Nem hagyom felocsúdni. Most rámászok. Fejét a tatamihoz szorítom.

Közelről a hájas arcába suttogom: Gém. Szett. Meccs. Jukó. Ippon. Meg a többi!

Lassan feltápászkodom, és hátra se nézve az öltözőbe sántítok.