Folyamatosan hazudik. Téblábolva hallgatom. Heherészek.

A hazugságnak vannak fokozatai. Első fokozatban belül a rendszer még vészvillog. Márha van rendszer. Persze.

Szociopatoid embertársaknak, és pszichopata kollégáiknak hiányzanak a ledek. (Meg egy tehéncsorda végigcaplatott a saját bejáratú szilíciumvölgyön, és teleszarta az egészet, vastagon.)

A vér gyorsabban áramlik. A test megfeszül. Rebben a szem. Kesernyés nyál gyűl a fogak közt a nyelv zugaiban. Túltermelődik. Slájmszerűen sűrű, nyelésre ingerel. Szűkebb a gallér az ingen, mélyebb a levegővétel, hasztalan.

A kettes fokozatban már csak egy finom tremor jelzi a szívkamrában, hogy a lelkiismeret nevű, fura, szőrös állatka szűköl egy pillanatra. A hármas fokozatban azért nem szűköl, mert a delikvens maga is elhiszi, amit mond. Azonosul.

A hármas szintben van. Arcán idvezült mosoly. Bárgyú grimasszerű, amitől megfeszül aki látja, és érzi a tenyerében a soha ki nem osztott pofonokat. Halmazatban. Összegyűltek és kéredzkednek a külvilágba.

Beszámol a gyermekéről. Aki mostanában született. Arcán büszkeség. Arcán buta vigyor. Valami rátarti fölény. Belülről feszíti. A nagy öröm. Az lehet. Nyilván.

Elnézelődöm rajta. Hiszi amit mond. A boldogságát. A szerelmit. Ami kiteljesedett. A középszerbe süppedt, tespedéstől már hízásnak indult, jóllakott korpuszán, láthatóan nem maga által vásárolt ruha lóg, kispolgárszagú öblítővel duplán áztatva. Habosra szárítva.

A szemét figyelem. A halott tekintetét. Az üszkös hamu kikönyököl, széles csípejű házmesterasszonyként kelleti magát az ablakban. Elkalandozom a nagy örömben, ami már elborít bennünket. Múlt hónapban akarta az irodában az asztalon megkefélni a kolléganőmet. Az én asztalomon. Amíg távol voltam. Szerintem egyébként "befejezett múlt". Csak nem lettem elég átfogóan informálva. Nagy kár. Azóta is sajnálom.

Akkor éltek a szemek. A nagy örömben. Bizonyára.

Túlzott gesztusokkal gratulálok. A boldogságban osztozva totálisan mértéket vesztek. Ez lehet az ok. Lappogatom a hátát. Hangosan vigadunk.

Aztán bemegyek a szobámba, ráhányok az asztalra, és kicsit szétkenem, hogy hóember alakja legyen.