Létezik az a típus, amit mifelénk Kétfedelű Bélának hívnak. Béla egy külön fajta. Egy kaszt. Nehéz eset. Béla megtévesztő.

Béla egy előre megfontolt szándékkal tévútra vezető, sorstragédia. Béla a Manson (na nem a Marylin, hanem a másik, a Charles) távoli rokona, és lelkes követője.

Egy elmegyilkos. Humán agyrágóbogár.

A felszín: egy laza,  non-konformista, szellemi gourmand. Egy kulturális spiritiszta. Humorpenge. Akinek borotva az éle, de a lapjával is néha odacsap. Egy merő kommunikációs ígéret. Akit a plebsz csak kurvajófejnek aposztrofál. Aki Sékszpírt szaval, miközben machetével keni-vágja a stájszt. Szinte utálod irigységedben, annyira piszkosul nemtörődöm fasz.

Aztán Béla mint Astaroth, leveszi az álarcot.

Béla merev mint a rigor mortiszban sokat tapasztalt korpusz. Béla kínosan nem érti a viccet, ha róla van szó. Béla egyszerűen nem kapcsol. Béla egója már hétszer mászta meg lélegeztető palack nélkül az Everesztet. Béla egy tekintélyelvű barom. Béla önérzete a legkisebb támadásra is napalmmal reagál. Béla lesajnálja a pórokat, miközben smúzol nekik.

Béla magától különbbel, még hosszas kaszting után sem találkozott.

Béla szopjon vérfaszt - gondolod.

És Matuska Szilvesztert csödben leengeded a láncról.